BETT Show 2020

Felhők fölött az ég...

Lassan már az új Bett Showra készülnek az illetékesek, már mindenki megírta, amit meg lehetett, sőt el is mondta, amit lehetett erről a nagyszerű kiállításról. Így jár az, akinek mindig van valami dolga, és a történésekben csak adott pillanatig tud elmerülni. Szóval eddig nem nagyon volt időm megírni londoni tapasztalataimat. Vagy mégis, hiszen felkérésem volt a Modern Iskolától egy cikkre, ami el is készült a hazaérkezésem után azonnal, de azért egy blogbejegyzés mégis csak más.

Tehát idézve abból a cikkből:

"A BETT a világ legnagyobb ipari kiállítása, melyben hosszú évek óta megjelenik az oktatástechnológia is. Idén először nem elkülönítve, hanem a kiállításon belül jelentek meg azok a cégek, akik a 21. századi oktatást tűzték ki zászlajukra. A BETT évek óta az oktatásirányítók, a pedagógusok közkedvelt eseménye, melyre a világ minden tájáról érkeznek kiállítók és látogatók. A világ oktatási közösségeiből, több mint 146 országból érkező emberek azért gyűlnek össze, hogy inspirációt találjanak és megvitassák az oktatás jövőjét, valamint megfigyeljék, hogy a technológia és az innováció hogyan teszi lehetővé az oktatók és a tanulók fejlődését." (forrás: a BettShow  honlapja)

És ezzel a hivatalos részt le is zárhatjuk.

Sokszor néztem vágyakozva a fényképes videós beszámolókat a Bett-ről az elmúlt években. Sok helyen jártam már Európában, de Londonban még nem. Idén a lehetőségeim is adottak voltak és társam is lett az utazáshoz.

Sokszínű és angol nyelvű. Ez akár ijesztően is hangozhat, de a kiállítás oldalán és a regisztráció (ami ingyenes) után  kapott e-mailekből remekül előre tervezhető volt az esemény. Az is, hogy mit szeretnék megnézni és az is, hogy mit, hol találok. Nem véletlen, hogy már előre jegyzeteltem.

Az utazás remek volt, bár kissé korán volt az a hajnal 4, amikorra a repülőtéren kellett lenni. Cserébe korán megérkeztünk, ez az ottani, Budapesthez hasonló reggeli csúcs miatt is hasznos volt. Luton-ról Londonba jutni nem volt egyszerű. 

Az első délelőtt tervezetten a városon való bőröndáthúzással telt, bár kissé hosszabbra és fárasztóbbra sikerült, mint a tervben volt. Az első terv szerint a Viktória pályaudvartól csak a City-ben lévő DLR állomásig tartott volna a gyalogtúra, végül a Tower Bridge egyik lábánál ért véget.

Ez a soha meg nem írt blogbejegyzés...még jó, hogy írtam egy rövid összefoglalót a Modern Iskolának.  

Az emlékeim persze megvannak. Nagyon jó volt ott lenni.

Hogy felfordult a világ azóta. :-(