Még jó, hogy az elmúlt két hétben egyáltalán nem volt időm írni. Mert ha azon a bizonyos március 16-án (vagy még korábban 13-án) írtam volna, ez a blogbejegyzés egészen más lett volna. Mert azóta volt időm lehiggadni. (Ha egyáltalán le lehet higgadni, ha a jelenlegi történéseket lehet egyáltalán higgadtan kezelni.)
Nem vagyok babonás (vagy de?), de péntek 13-án mindig kijelentem, hogy az az én szerencsenapom. Talán most is kiírtam a Facebook oldalamra, hogy ne csak én tudjam, hanem mindenki más is.😀
Akár szerencsémnek is tekinthetem, hogy ezen a napon, mint ahogy megtudtam, megvalósult az az álmom, amit sok-sok éve dédelgetek, és aminek kapcsán, mások számára nagyon idegesítő módon folyton osztom az észt különböző fórumokon, na szóval, 16-ától digitális oktatás lett Magyarországon. Minden iskolában.😜
Március 16. a teljes pedagógustársadalom nyakába szakadt. És le a kalappal azok előtt a kollégák előtt, akik eddig megvoltak a digitális oktatás nélkül, de most mégis helyt állnak. Méghozzá kiválóan!
A mértékletességről, a "hogyan csináljuk jól ezt az egészetről", nem fogok írni, mert nálam hitelesebb emberek már remek cikkeket írtak erről. A Tanárblog például nem csak a digitális pedagógiai gyakorlat megosztásában jár élen, hanem rendszeresen segít bennünket elemző cikkeivel is.
Mielőtt arról írnék, hogy mi történt nálunk, velünk az elmúlt két hétben, muszáj megemlítenem az oktatás másik két szereplőjét, a diákokat és a szülőket is.
Emelem kalapom mindkét csoport előtt! Olyan pozitív tapasztalataim vannak velük kapcsolatban, hogy bátran mondom ezt.
A gyerekeknek - bár kezdetben jópofa érzés lehetett, hogy bezárt az iskola -, komoly kihívásokkal kell megküzdeniük: mit kérnek tőlem, hol érkezik a feladat, mégis kell tanulnom, melyik felületet használjam, hogyan lépjek be, melyik tanár, mit akar tőlem, lóghatok-e, lesz-e tavaszi szünet, telefon vagy asztali gép...
A szülők, amellett, hogy sokan otthonról dolgoznak, kénytelenek átvenni a pedagógus szerepet. És ez a legnehezebb dolog a világon! Főleg, ha több gyerek is van a családban. És a legnehezebb talán a többgyerekes pedagógus szülő dolga. Mégis, szinte egyáltalán nem találkoztam az elmúlt két hétben olyan szülővel, aki ne segíteni akarta volna a munkánkat.
Ez a fotó egy Facebook bejegyzésben kiválóan fejezi ki, hogy a tanár hogyan próbál "hatni" az új helyzetben. De a szülő muszáj, hogy segítsen!
Sajnos úgy tűnik, hogy a megváltozott munkarendben még sok időt kell eltöltenünk, kívánom, hogy a kezdeti lelkesedés egyikünkben se múljon el! 💗
És most jöjjön, hogy mit és hogyan csináltunk "mi" az elmúlt két hétben.
Iskolai szinten.
Azon a bizonyos hétvégén a "még maradék" 525 gyereket felvittük a Csokonai Office365 felületére. Hiszen eddig nem minden pedagógus és tanuló használta a rendszert. Kiderült, hogy legalább 200-an elfelejtették a jelszót, mert a telefonjukon megjegyeztették, de az asztali gépen már nem tudnak bejelentkezni. De ez még "csak" a felhasználók létrehozása volt.
Ezzel párhuzamosan vagy kicsivel előbb a vezetőség úgy döntött, hogy egységes felületet használ az online oktatáshoz. Microsoft Innovatív Iskola lévén és a korábbi gyakorlatot is figyelembe véve az Office365-öt, ezen belül a Teams alkalmazást választottuk. Emellett egy "menekülő utat" is nyitva hagyva a kollégák előtt, a Krétát is használható felületnek jelöltük. A kihirdetés után nem sokkal érkezett a hír, hogy a Krétát mindenkinek kötelező használni. (Ez, ha jól emlékszünk, elég nagy kihívássá vált a Kréta rendszer számára.)
Az utolsó személyes találkozó után igyekeztem/igyekeztünk (hozzáértő kollégáimmal) a legtöbb segítséget megadni az iskola pedagógusainak. Lelkesítő e-maileket küldtünk, hívtuk őket a Teams felületére, online értekezletek keretében tanítottuk őket a felület használatára. Számos tutoriál készült PDF-ben, videó formátumban. Kaptunk segítséget más iskola szakértő pedagógusaitól. Linkgyűjtemény készült a Wakeletben a hasznos alkalmazásokról, amit folyamatosan frissítünk.
Digitális órarend készült az egyes osztályoknak, a vezetőség pedig próbált kereteket szabni az online oktatáshoz. Még nekünk is nehéz a megváltozott szerep (online vezetőség), így reméljük, hogy a folyamatok úgy zajlanak, hogy az sem gyereket, sem szülőt, sem pedagógust nem terhel túl.
Igazi nagy öröm, hogy a Teams-et belaktuk a kollégákkal. A Csokonai tanári közösségben rendszeres a diskurzus, a kollégák segítenek egymásnak, tanítják egymást. Kifejezetten euforikus volt az a két péntek délutáni összejövetel, ahol a heti problémák kibeszélése után ki-ki ízlése szerint egy-egy pohár itallal koccintott. Remélem ez így marad, egyre többen leszünk, és ha a lelkesedés nem is lehet mindig a legmagasabb hőfokon, azért a szakmai professzionalizmus megmarad.
Elgondolkodtató, hogy ha majd vége lesz a vesztegzárnak, mennyit őrzünk meg ezekből a dolgokból.
Az első naptól kezdve folyamatos szakmai ügyeletet tartok/tartunk. Egyre többen vannak a kollégák közül, akik tudnak a többieknek segíteni.
Hogyan történnek a dolgok a Csokonai 2.b osztályában?
Ijesztő volt és szomorú a kiürült/üres osztályterem, gyerekek üres fakkjai, padjai.
Ijesztő volt, hogy hogyan tovább.
A gyerekek másodikosok, mindenképp szükségünk lesz szüleik segítségére. Be tudjuk-e lakni a Teams felületét?
Az első héten még nem voltunk elég bátrak és volt egy jól bevált felületünk, a ClassDojo, amely nagyon gyorsan és rugalmasan "átállt" a remote learning-re. Azonnal különféle tippeket küldött az alkalmazás a felületen, és bevezette a Weekly student reflection funkciót. A tanulók videót küldhetnek arról, hogy milyen volt a hetük.
És ahogy mi tanítópárommal, Novák Sára Annával csináltuk:
Az osztály oldal ClassStory funkciójában küldtünk minden nap üzenetet. Ez általában egy lelkesítő levél formájában történt, mely tartalmazta a napi vagy heti feladatokat.
Akár szerencsémnek is tekinthetem, hogy ezen a napon, mint ahogy megtudtam, megvalósult az az álmom, amit sok-sok éve dédelgetek, és aminek kapcsán, mások számára nagyon idegesítő módon folyton osztom az észt különböző fórumokon, na szóval, 16-ától digitális oktatás lett Magyarországon. Minden iskolában.😜
Március 16. a teljes pedagógustársadalom nyakába szakadt. És le a kalappal azok előtt a kollégák előtt, akik eddig megvoltak a digitális oktatás nélkül, de most mégis helyt állnak. Méghozzá kiválóan!
A mértékletességről, a "hogyan csináljuk jól ezt az egészetről", nem fogok írni, mert nálam hitelesebb emberek már remek cikkeket írtak erről. A Tanárblog például nem csak a digitális pedagógiai gyakorlat megosztásában jár élen, hanem rendszeresen segít bennünket elemző cikkeivel is.
Mielőtt arról írnék, hogy mi történt nálunk, velünk az elmúlt két hétben, muszáj megemlítenem az oktatás másik két szereplőjét, a diákokat és a szülőket is.
Emelem kalapom mindkét csoport előtt! Olyan pozitív tapasztalataim vannak velük kapcsolatban, hogy bátran mondom ezt.
A gyerekeknek - bár kezdetben jópofa érzés lehetett, hogy bezárt az iskola -, komoly kihívásokkal kell megküzdeniük: mit kérnek tőlem, hol érkezik a feladat, mégis kell tanulnom, melyik felületet használjam, hogyan lépjek be, melyik tanár, mit akar tőlem, lóghatok-e, lesz-e tavaszi szünet, telefon vagy asztali gép...
A szülők, amellett, hogy sokan otthonról dolgoznak, kénytelenek átvenni a pedagógus szerepet. És ez a legnehezebb dolog a világon! Főleg, ha több gyerek is van a családban. És a legnehezebb talán a többgyerekes pedagógus szülő dolga. Mégis, szinte egyáltalán nem találkoztam az elmúlt két hétben olyan szülővel, aki ne segíteni akarta volna a munkánkat.
Ez a fotó egy Facebook bejegyzésben kiválóan fejezi ki, hogy a tanár hogyan próbál "hatni" az új helyzetben. De a szülő muszáj, hogy segítsen!
Sajnos úgy tűnik, hogy a megváltozott munkarendben még sok időt kell eltöltenünk, kívánom, hogy a kezdeti lelkesedés egyikünkben se múljon el! 💗
És most jöjjön, hogy mit és hogyan csináltunk "mi" az elmúlt két hétben.
Iskolai szinten.
Azon a bizonyos hétvégén a "még maradék" 525 gyereket felvittük a Csokonai Office365 felületére. Hiszen eddig nem minden pedagógus és tanuló használta a rendszert. Kiderült, hogy legalább 200-an elfelejtették a jelszót, mert a telefonjukon megjegyeztették, de az asztali gépen már nem tudnak bejelentkezni. De ez még "csak" a felhasználók létrehozása volt.
Ezzel párhuzamosan vagy kicsivel előbb a vezetőség úgy döntött, hogy egységes felületet használ az online oktatáshoz. Microsoft Innovatív Iskola lévén és a korábbi gyakorlatot is figyelembe véve az Office365-öt, ezen belül a Teams alkalmazást választottuk. Emellett egy "menekülő utat" is nyitva hagyva a kollégák előtt, a Krétát is használható felületnek jelöltük. A kihirdetés után nem sokkal érkezett a hír, hogy a Krétát mindenkinek kötelező használni. (Ez, ha jól emlékszünk, elég nagy kihívássá vált a Kréta rendszer számára.)
Az utolsó személyes találkozó után igyekeztem/igyekeztünk (hozzáértő kollégáimmal) a legtöbb segítséget megadni az iskola pedagógusainak. Lelkesítő e-maileket küldtünk, hívtuk őket a Teams felületére, online értekezletek keretében tanítottuk őket a felület használatára. Számos tutoriál készült PDF-ben, videó formátumban. Kaptunk segítséget más iskola szakértő pedagógusaitól. Linkgyűjtemény készült a Wakeletben a hasznos alkalmazásokról, amit folyamatosan frissítünk.
Digitális órarend készült az egyes osztályoknak, a vezetőség pedig próbált kereteket szabni az online oktatáshoz. Még nekünk is nehéz a megváltozott szerep (online vezetőség), így reméljük, hogy a folyamatok úgy zajlanak, hogy az sem gyereket, sem szülőt, sem pedagógust nem terhel túl.
Igazi nagy öröm, hogy a Teams-et belaktuk a kollégákkal. A Csokonai tanári közösségben rendszeres a diskurzus, a kollégák segítenek egymásnak, tanítják egymást. Kifejezetten euforikus volt az a két péntek délutáni összejövetel, ahol a heti problémák kibeszélése után ki-ki ízlése szerint egy-egy pohár itallal koccintott. Remélem ez így marad, egyre többen leszünk, és ha a lelkesedés nem is lehet mindig a legmagasabb hőfokon, azért a szakmai professzionalizmus megmarad.
Elgondolkodtató, hogy ha majd vége lesz a vesztegzárnak, mennyit őrzünk meg ezekből a dolgokból.
 |
| Egyelőre még ilyen üzenetek jönnek. 😍 |
Hogyan történnek a dolgok a Csokonai 2.b osztályában?
Ijesztő volt és szomorú a kiürült/üres osztályterem, gyerekek üres fakkjai, padjai.
Ijesztő volt, hogy hogyan tovább.
A gyerekek másodikosok, mindenképp szükségünk lesz szüleik segítségére. Be tudjuk-e lakni a Teams felületét?
Az első héten még nem voltunk elég bátrak és volt egy jól bevált felületünk, a ClassDojo, amely nagyon gyorsan és rugalmasan "átállt" a remote learning-re. Azonnal különféle tippeket küldött az alkalmazás a felületen, és bevezette a Weekly student reflection funkciót. A tanulók videót küldhetnek arról, hogy milyen volt a hetük.
És ahogy mi tanítópárommal, Novák Sára Annával csináltuk:
Az osztály oldal ClassStory funkciójában küldtünk minden nap üzenetet. Ez általában egy lelkesítő levél formájában történt, mely tartalmazta a napi vagy heti feladatokat.
Megkértük a gyerekeket, hogy fotó formájában a saját nevük alatt lévő portfóliós felületre töltsék fel ezeket a fotókat, így egymásét nem látják.
A feltöltött munkákat Anna nénivel rendszeresen értékeltük, rendszeresen visszajeleztünk.
A felület arra is alkalmas, hogy az értékelést azonnal a szörnyecske avatarnak kiosszuk.
Anna néni estére küldött rövid mesevideókat, másnap a gyerekek már követelték a folytatást.
A szülők közvetlenül küldhettek üzenetet a tanítóknak, így "forró drótban" voltunk velük.
Az első hét végén elkezdtük szervezni a Teams-re való átállást. De a második héten a Teams alkalmazást még csak próbáltuk, a ClassDojo volt továbbra is a használt app.
Nagyon hiányoznak a tanítványaink, így sokszor elérzékenyültünk, amikor olyan videókat kaptunk, hogy a gyerkőc az apukájával testnevelés órát tart az erdőben, énekli a "feladott" dalt vagy a hangos olvasást gyakorolja.
Az elküldött rajz és technika órai feladatokat szinte azonnal mindenki megcsinálta.
A második hét hétfőjére mindenkinek sikerült regisztrálnia az iskolai Office365 felületére.
Addigra kolléganőmmel feltöltöttük a felületet fontos dolgokkal.
Tettünk fel segítő dokumentumokat és már feladatokat is adtunk ki. Megbeszéltük, hogy hol találhatók majd azok a feladatok, amiket visszakérünk és azokat milyen formában kérjük majd. Megbeszéltük, hogy lesznek olyan feladatok is, amiket nem kell visszaküldeni.
Már 2 online, élő találkozót is tartottunk a felületen. Az elsőn a legfontosabb tudnivalókat mutattuk meg a gyerekeknek.
A második már egy informatika online óra volt, ami egy kicsit nehézre sikerült, de tanítványaink remekül vették az akadályt. Egy eTwinning program keretében egy olasz gyerekek által készített játékot játszottunk végig. Igaz, hogy sok tanári és szülői segítség kellett hozzá, de a tanulók rendkívül boldogok voltak, amikor a játék végére kirakták a CODING megfejtést.
Hát röviden (😄) ez az első két hét története. Sok mindenről nem beszéltem, amiről nem is lehet. Próbálok/próbálunk helyt állni ebben a szorongató, szomorú helyzetben. Azután ha vége lesz, újra elölről kezdjük számolni a heteket. Reméljük a jó tapasztalataink, a megtanult új dolgok megmaradnak majd.
