Tábor

...Mert a pedagógus nyáron (is) tanul... vagy táboroztat. Általában nem szeretem ezt az "önfényező" közhelyet, de az utóbbi nyaraimat figyelembe véve, ez valóban így van. Idén nyáron (egy kis módosítással, ti. táborozik), ez a kettő egyszerre valósult meg.

   Az IKT Mastermind Kutatócsoportnak tagja lenni nagyszerű dolog. (Még, ha nem is vagyok mindig hasznos tagja.) Ha okos emberekkel vagyok körülvéve, az mindig inspirál. Na, de nem "ömlengeni" szeretnék.

   A kutatócsoport elég régóta dolgozik már együtt a Facebookon, számos eszmecserét folytatva a 21. századi oktatás, az IKT oktatásban való alkalmazhatósága kérdéskörről.  A csoport tagjai innovatív tanárok, jó páran a doktorijukat készülnek megszerezni, vezetője dr. Fehér Péter.

Régi és új kapcsolatok szövődtek a csoport jóvoltából, néhányan azonban még mindig csak virtuálisan ismerjük egymást. Ezért tűnt már az elejétől remek ötletnek, hogy a nyár folyamán (hiszen a pedagógus akkor ér rá) személyesen is találkozzunk.

   A tábor (vagy nyári iskola) helyszíne Szentendre lett végül, a kempingbe 4 napra költöztünk be, a létszám 9 fő. (Sajnáltuk is, hogy többen nem tudtak eljönni.)

Kilátás a Dunapartra

A kemping

   Találkozásunkat komoly munka, szervezés előzte meg. A Moodle-ban készült egy felület a csoportnak, ahova előzetesen feltölthettük azokat a fájljainkat, elérhetőségeinket, amit majd személyesen is be akarunk mutatni. Ez a felület a tábor után is nyitva áll, a csoporttagok később is tölthetnek fel ide a többieknek is hasznos dolgokat. Tapasztalatom az, hogy a Facebook felületre való feltöltésben többen nagyobb fantáziát, könnyebbséget láttak, így közvetlenül inkább oda töltötték fel anyagaikat.

   A találkozás előtt egy GoogleDrive, közösen szerkeszthető dokumentumban alakítottuk ki a programot. A napok forgatókönyve egyformán alakult: délelőtt, délután 1-1 blokkban egymástól tanultunk, kőkemény, jól szervezett, pontos időbeosztású előadásokkal, a nap többi részében pedig a lazulás szellemében, különböző csapatépítő tevékenységeket terveztünk. Ehhez a táblázathoz a 4 nap során nagyjából tartottuk is magunkat.

A témák a következők lettek:

Aknai Dóra Orsolya: Beszéd-, szókincs- és kommunikációfejlesztés mobil appokkal, illetve interaktív táblán
Benedekné Fekete Hajnalka: Kódolás tableten, Kahoot, Redmenta, Learning Apps - visszajelzés tableten
Brasy Anna: Tabletek a matematika és fizika órán, kooperatív munka, dokumentálás videóval
Csányi Judit: Sakkpalota program, Játékokkal tanulunk
Komaság Margó: Digitális történetmesélés
Tar Marianna: Tabletek a projektmunkában  
Fehér Péter: Hol tartunk az AR projekttel?, Moodle felület, AppInventor,
Czékmán Balázs: Tabletes keretrendszer és applikációk, virtuális valóság,
Csányi László: Stratégiai játék fizika órán (ClassCraft), Diákfilmezés

   Tapasztalatom szerint a nyári iskoláknak sarkalatos kérdése az étkezés. Ez itt sem volt másképp. A jó hangulatú ebédek során rengeteg "egyéb" (nem szakmai) dolgot is megtudtunk egymásról. Az esti beszélgetések (filmekről, kedvenc olvasmányokról), az 1 rendkívüli vacsora, a közös filmnézés is ezt szolgálták. (Volt aki most találkozott először offline a többiekkel.)

A csapat

Rendkívüli vacsi

   Szubjektíven (és lehet most az ömlengés következik): remekül éreztem magam! Fehér Péter sokoldalúsága és ahogy vezette a 4 napot, Czékmán Balázsék tabletes programja és a saját készítésű "Hatelemi" online iskolai felülete, Csányi Judit Sakkpalota elköteleződése és a rengeteg játéka, amit hozott, Benedekné Fekete Hajni tabletes programja a Hevesyben, Aknai Dóri IKT programja halmozottan sérült gyerekekkel, Komaság Margó csenyétei munkája (és az a felfedezés, hogy több írása is benne van a Süss fel nap! kiadványban), Csányi Laci Classcraftja és pontozási rendszere a fizika oktatásban, a filmek, melyeket diákok készítettek és végül, de nem utolsó sorban Barsy Anna bemutatott munkája (melyet iskolámban, a fizika oktatás során végzett) egyszerűen LENYŰGÖZÖTT. 

Csányi László: Classcraft

Czékmán Balázs: Virtuális valóság

Csányi László: Diákfilmezés

Nézők

Barsy Anna: Dokumentálás videóval

Csányi Judit: Sakkpalota program (fotó: Aknai Dóra)

dr. Fehér Péter: A Moodle felület (fotó: Aknai Dóra)

Aknai Dóra Orsolya

   Na és a VR világa...na az igazán!

fotó: Aknai Dóra

fotó: Aknai Dóra

fotó: Aknai Dóra

   Én "csak" a kis projektemet adtam elő.

Már várom a jövő nyarat. :-)

De előtte még egy esemény, melyet meg kell említenem: november 11-12-én kerül sor Veszprémben az I. Mobileszközök az oktatásban konferenciára. Éppen ma van az absztraktok leadásának határideje. Kíváncsian várom az előadókat, az újdonságokat ebben a témában.

Az információs társadalom parlamentje

Hatodszorra szervezi meg az Infotér Egyesület ezt az eseményt. 

   A kezdetektől rajongok érte. Idén először regisztráltam és ezt el is fogadták, így június 16-17-én részt vehettem a parlament ülésén. 

   Az első nap gyönyörű helyszínen, a Parlament Felsőházi termében hallgathattam előadásokat a közélet, a gazdaság, az oktatás szereplőitől. Ahogy az esemény honlapján írják "az információs társadalom fejlődéséért tenni akaró civil, kormányzati és iparági szereplőktől". 

A konferencia alcíme "Digitális jólét" volt, ezt sokszor említették is a felszólalók, hiszen ez egy, a kormány által is támogatott program.

   Az első nap előadásai színesek, érdekesek voltak, a plenáris előadások színvonalasak, vitaindítók, a többségük PDF-ben vagy a youtube-on elérhető. A linkek a PROGRAM oldalon találhatók meg.

Olyan sokszor hallottam, hogy digitális kompetenciák, információs társadalom, digitális állam, hogy ez bizakodásra adott okot. Ilyen és ehhez hasonló szókapcsolatok "röpködtek", úgymint: digitális ökoszisztéma, a digitális transzformáció időszaka, a technológia segítheti a kapcsolattartást, az eKormányzat korrupció csökkentő tényező lehet, digitális agrárstratégia, kiberinformatika, Digitális Székelyföldi Tudásbázis.

   Azért, bár élvezettel és érdeklődéssel hallgattam az előadásokat, itt sem hagyott nyugodni a gondolat - "ez már 10 éve is késő lett volna". No, de most kormányzati szinten...szóval talán, biztatóan. (Akik az előző rendezvényeken is részt vettek nyilván naivnak fognak gondolni.)

Két előadás során elég sokat jegyzeteltem, igyekszem kommentár nélkül visszaadni, majd véleményezzék mások az elhangzottakat.

Az egyik előadó, akinél így tettem, Deutsch Tamás volt. Ő többek között elmondta, hogy

• A digitális átalakulás társadalmi kérdés.
• Nem választás kérdése.
• Mindenki a nyertese kell, hogy legyen.
• 2 éven belül megvalósul Digitális jólét program.
• A teljes magyar oktatási rendszer 2 éven belül digitális lesz.
• Cél, hogy az állampolgárok lakóhelyüktől 2 km-re képzést találjanak digitális írástudásuk fejlesztésére.
• Az oktatás digitalizálása rendkívül fontos.
• A tanárok ilyen irányú képzése nagyon fontos.
• Hangsúlyozta, hogy szakemberek, szakemberek, szakemberek készítették a programot.
• Célok:
  • Megfizethetővé váljon az internet
  • 2018 végéig 30 mbit/sec minden háztartásba
  • Ingyenes képzések elérhetővé válása

Egy kritikai észrevételt tettem azonban, miközben jegyzeteltem: a PowerPoint bemutatója kb. egy középiskolás szintjén állt. 

A másik előadó: Dr. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke.

Álljanak itt az ő gondolatai:

• Országház és az infokommunikáció = modernitás
• A digitalizáció értékteremtés .
• A vállalkozóknak is csak egy része digitalizál.
• EU-ban utolsók vagyunk a CRM rendszerek használatában.
• Miért "nem használók" maguk a vállalatvezetők sem?
• "A gyerekek nyomják a gombot"
• Az Infotér egyesület - országos hatáskörű tájékoztatót adjon ki.
• 2 milliárd költségvetési pénz fordítódik erre.
• IT piactér kialakítása folyamatban.
• Kisvárosi szintig jutnak el majd a fejlesztések.
• Ipar 4.0 - ez egy új, érdekes fogalom (gyakran előkerült).
• Fontos, hogy a digitális technikákat oktassuk!! 

Ehhez a helyszínen is fűztem néhány gondolatot, azt most nem "titkolom":

Még mindig előkerül az a közhely (akár kormányzati kommunikációban is), hogy a gyerekek nyomják a gombot. Én, digitális telepesként (Dr. Buda András) nehezményezem ezt a közhelyet.

A digitális technikák, az IKT oktatása már 10 éve is időszerű lett volna. Ezt sokan, sok helyen 10 éve mondják is. Így mindig csak a "rajtvonalnál toporgunk".

Az ő előadása közben éreztem leginkább, hogy sehova se jutottunk az elmúlt 5 évhez képest, legfeljebb, hogy  kormányzati szintre emelődtek a dolgok.

   A plenárison és a második napi kerekasztal beszélgetésen is számomra a legkarizmatikusabb egyéniség Horváth Ádám, a DOS - Digitális Oktatási Stratégia szakmai vezetője, az IVSZ oktatási igazgatója volt. Érdemes meghallgatni a youtube-on megtalálható előadását is, de igazán a kerekasztal beszélgetésen mondta el vitaindítónak is alkalmas gondolatait. Például azt, hogy bár 22 ezer betöltetlen IT álláshely van jelenleg a munkaerőpiacon, az oktatásnak nem lehet az a célja, hogy csak ezeket a szakembereket képezze. Sokkal inkább az kell, hogy legyen a célja (amire már egy előző blogbejegyzésben Mérő László gondolatai kapcsán is utaltam), hogy a munkaerő piacra az iskolából kikerülő tanulók konvertálható tudással rendelkezzenek és rendkívül rugalmasan alkalmazkodni tudjanak a munkaerőpiac állandó változásaihoz.

Később, a második napon, a kerekasztal beszélgetés kissé "elment" az informatika oktatás problémái felé, ezt rövid felszólalásomban én is szóvá tettem, de a plenáris előadáson ő is elmondta, hogy a digitális oktatás nem egyenlő az informatika oktatással. Borzasztó fontos a közoktatásban a digitális alapkompetenciák fejlesztése.

   És ezzel át is léptünk a kerekasztal beszélgetésekhez. Minél messzebb kerülök az eseménytől és bizonyos távolságból értékelem, ami ott elhangzott, találom úgy, hogy nem is olyan rózsás a helyzet.

Egyfelől elhangzott, hogy van a DOS, és szimpatikus a megbízott szakmai vezetője, de ugye a kerettantervek kapcsán megéltük már azt a kudarcot, hogy azt a bizonyos digitális írástudást hogyan is kellene fejleszteni az "egyéb, nem informatika tantárgyakba" építve. No hát ez számos infrastrukturális fejlesztés és szemléletváltás nélkül szinte hamvába holt dolog. Mert ugye, az iskolákban működő jelenlegi internettel, a wifi hálózattal, az "offline módban üzemelő" humán erőforrással...szóval, nehéz ügy ez.

   Ami szimpatikus gondolat volt: a DOS-ban a kormány elismeri az "amortizáció" fogalmát. Vagyis, hogy az iskoláknak egyszer beszerzett számítógépek és egyéb informatikai eszközök nem örök életűek, kb. 4 évente "mennek ki a divatból". A másik, hogy a pedagógusoknak most, egyszerre kell változniuk, korszerű, "szerethető", hasznos képzések segítségével, mert a munkaerőpiacnak nincs ideje kivárni, hogy a pedagógusképzésből majd kikerüljenek a "digitális tanárok".

   Szimpatikus volt még (nagyon is), a T-System elnökének (?) hozzászólása, miszerint nincs értelme az iskolákban az infrastruktúrát foltozgatni, hanem eleve egy ma korszerű eszközparkot, hálózatot kell kiépíteni, mert a toldozgatás, javítgatás, néhány elem kicserélése az évek során sokkal több pénzt visz el, mint a korszerű technológia. Felajánlotta, hogy a T-System áll a kormány rendelkezésére ebben.

   És elérkeztünk a jó gyakorlatok kérdéséhez. Kojanitz László az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézettől (mely éppen megszűnőben van) beszélt erről a kérdésről, különösen az NKP kapcsán. Alapvetés, hogy a pedagógusok jó gyakorlatait be akarják építeni a DOS-ba, hiszen ezek járulnak majd hozzá a program sikerességéhez. Ezek a jó gyakorlatok hogyan is keletkeznek? A nagyprojektek, például a Digitális témahét kapcsán. Ezekre óriási nagy szükség van, ezekre "ráharaphatnak" fejlesztők, ezekből lehet nagy volumenű, összefogásra épülő pedagógiai innovációkat megvalósítani. Ezekkel lehet a kívülálló pedagógusokat segíteni és hatékonyan bevonni a munkába.

Csak halkan jegyzem meg, hogy nagyon igaza volt a felszólaló Dr. Fehér Péternek abban, hogy ezek a jó gyakorlatok már 10 éve gyűlnek, rendelkezésre állnak, és sajnos egy részük eltűnik a süllyesztőben. Egy ilyen nagy volumenű munkát illenék azzal kezdeni, hogy az előzményeket feltérképezzük.

És azt is csak halkan, hogy egyelőre az a kormányzati hozzáállás és szándék, hogy a jó gyakorlatokat a pedagógusok (mintegy megtiszteltetésképpen) ingyen bocsássák a kormányzati intézmények rendelkezésére. (Lásd az NKP-ba feltöltött jógyakorlatokhoz kiküldött szerződések szövegét.) Úgy gondolom, kollégáim közül jó páran lesznek, akik kiváló ötleteiket és innovációikat megtartják majd maguknak, jelzem teljesen érthető módon.

Sok hozzászóló volt (reméljük, hogy meg is hallgathatjuk majd őket felvételről), de a legjobban Koplányi Emil, régi Educatios "kolléga" tetszett. Ő konkrétan a következőket mondta: a tanárok tanítsák pl. a Minecraftot, legyen óriási kampány a digitális pedagógusokért, fizessék meg a jógyakorlataikat (cégek, vállalatok...), a legkiválóbbak pedig óriásplakátokon szerepeljenek! :-)

Összegezve: Jól éreztem magam ezen a két napon, nívós esemény volt, a DOS-t és annak eredményeit, megvalósulását kicsit szkeptikusan (senki se tud kibújni a bőréből), de kíváncsian várom.

A konferencián készült előadások, kerekasztal-beszélgetések megtalálhatóak lesznek az INFOTÉR Egyesület honlapján és youtube csatornáján.

A csapat

Gondolkodásfejlesztési konferencia

GONDOLKODNI - MÁS - HOGY?

   Az ELTE TÓK Társadalomtudományi Tanszék szervezésében került sor a konferenciára, 2016. június 1-jén.

A felhívás így szólt:

"Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító és Óvóképző Kara, a Móra Könyvkiadó és a Magyar Pedagógiai Társaság Pest megyei tagozata 2016. június 1-én konferenciát rendez Gondolkodni-más-hogy? címmel. A konferencia célja, hogy áttekintést adjon a gondolkodás fejlesztésének 21. századi szükségszerűségéről és lehetőségeiről. A kisiskolás kori hatékony gondolkodásfejlesztés elméleti kérdéseinek és gyakorlati módszereinek megvitatására várunk minden, a témával foglalkozó vagy iránta érdeklődő szakembert: a tanítóképzők tanárait, kutatókat, tanítókat, valamint hallgatókat."

A konferencia plenáris előadói:

Mérő László

Csapó Benő

Vajda Zsuzsanna
Egyed Péter voltak.

   Számomra a legérdekesebb előadás Mérő László matematikusé volt, aki arról is beszélt, hogy a közeljövőben az emberiség 50%-a termeli a javakat, a másik 50 % munkanélküli lesz. (?) Ennek kiküszöbölésére szerinte két megoldás létezik: vagy mindenki kezébe "kapanyél", tehát biztosítanak nekik kétkezi munkát vagy a másik 50 % a hozzáadott értéket termeli majd. Az oktatás szempontjából ez azért fontos, mert olyan használható tudással rendelkező felnőtteket kell az iskoláknak nevelni, akik majd képesek lesznek ennek a hozzáadott értéknek az előállítására.

Kedvenc mondatom ez volt: Képezzünk minél több álmodozót és velük együtt dolgozó szakembert! (Mérő) 

Mérő álmodozónak hívta azokat a tanulókat, egyetemi hallgatókat, felnőtteket, akik nagy innovációk, újítások megálmodására képesek. Melléjük rendelte a szakmájukhoz professzionális szinten értő szakembereket, akik a megvalósításban segédkeznek.

Érdekes párhuzamot vont a fenti gondolatok és a szerzői jog közé. Egy tanulmány elemzésével rámutatott arra, hogy a szerzői jogi iparnak jelentős gazdasági súlya van, tehát a megtermelt szellemi termékeknek a GDP növelő hatása magas.

A másik kedvenc gondolatom, hogy az iskoláknak konvertálható tudást kell adniuk, olyan tudást, készséget, képességet, amelynek birtokában az iskolából kikerülő állampolgár képes az újdonságokhoz alkalmazkodni, újra és újra megújulni, a változásokat menedzselni. (Ez a gondolat később egy másik konferencián, egy másik előadásból visszacsengett.)

Beszélt a nagy üzleti gondolkodókról. Ezek között említette Casanovát (a lottó játék ürügyén), Boyár Gábort a Grafisoft elnökét és Esther Dysont az intranet kitalálóját.

Néhány gondolat, kérdés még Mérőtől, különösebb elemzés nélkül:

• Matematikus lehetsz, anélkül, hogy eredeti szöveget olvasnál a nagy matematikusoktól.
• Az integrál számítás, a mérnöknek nem kell, de muszáj az egyetemen megtanulnia, mert ez lesz majd a konvertálható tudása.
• Hogyan tanítsunk konvertálható tudást?

    Érdekes volt még Csapó Benő, ő többek között Kínáról beszélt. Arról a társadalomról, amelyik azért fejlődik rohamosan, mert a tudásalapú társadalom építésének útjára lépett. 

Említette még, hogy a hazai oktatásban nagyon nagy felelőssége van a tanítóknak, hiszen nekik kell az alapkészségek, az attitüd, a motiváció megalapozásával, fenntartásával elérni azt, hogy a tanuló a későbbi tudását meg tudja konstruálni. Magyarul: fontos, hogy a kisgyereknek legyen mire építenie és, hogy a kora gyermekkori érdeklődését se veszítse el a tanulás, a folyamatos fejlődés iránt.

Beszélt a Szegedi Egyetemen megalkotott eDia mérőeszközről, az eDia partneriskolákról, ennek jelentőségéről. Erről ITT olvashatunk bővebben.

A plenáris előadások után következtek a szekciók. 

   Én a Multidiszciplináris megközelítések című szekcióba ültem be, többek között azért, mert itt Benedekné Fekete Hajnalka beszélt a természettudományos oktatás mai helyzetéről az általános iskolákban. Már az előadás címe is nagyon vonzó volt: Engedd gondolkodni, bátorítsd töprengeni!

Az ő teljes bemutatóját el lehet érni ITT.

   A konferencia záró beszélgetésében, melyet Gyarmathy Éva moderált, a szekcióvezetők nagyon jó összefoglalót adtak a náluk folyó munkáról. 

Összességében hasznosnak tartottam az eltöltött időt, de új megközelítéseket nem nagyon hallottam. Szorgalmasan jegyzeteltem, de többször is leírtam, hogy "de hiszen erről már 10 éve is beszéltünk". Mégis reménykedem, hogy ha a felsőoktatás, különösen a tanítóképzés is beemeli ezt a fajta gondolkodást a mindennapjaiba, akkor a főiskoláról kikerülő tanítók is ezzel a szemlélettel kezdik munkájukat. Úgy érzem a konferencia minőségét, az előadók között szereplő "nagy nevek" is szavatolták.

Tabletek a Falu projektben

   Az történt, hogy volt, ugye "ez a" Digitális témahét. Ennek apropóján, ez előtt és után zajlik a 2.b osztályban A falu projekt. Majdnem ezzel egyidőben a CsVMG alapítványának kuratóriuma úgy döntött, hogy beszerez az iskolának 26 db tabletet. (Nem túl drágát, de jól használhatót.) A 2.b-s gyerekek ez előtt is használtak eszközöket a tanórákon (többnyire az iskolában kölcsönkérteket vagy a tanító nénijét), de ettől kezdve kinyílt a világ.

Eszter és a tablet

   Már a polgármester választást is a tabletekkel bonyolítottuk, no meg a Kahoot alkalmazással. Az eszköz ki- és bekapcsolásában, az alkalmazások megnyitásában a gyerekek valóban profik, vannak azonban, akik kifejezetten félnek a használatuktól. Ez attól függ, hogy ki az, aki otthon is rendszeresen használja a szülei eszközeit. (Néhányan, bár még csak 8 évesek, a sajátjukat.) Még nem adtam mindenki kezébe egyénileg 1-1 eszközt (az 1-1 technológia majd jövőre), hanem csoportban dolgoznak a tanulók a tableteken. A szabály az, hogy a feladatok során mindenkinek hozzá kell jutnia az eszközhöz, ezt a hivatalvezetők koordinálják. (Hivatalvezetőink: a polgármester, a főorvosasszony, a postavezető kisasszony, a rendőrkapitány és főszerkesztő. Bővebben a fent már linkelt projektoldalon.)

No, ki legyen?

   Remek szolgálatot tettek az eszközök az olvasmányok feldolgozása során. Gyűjtöttünk kulcsszavakat az Answergarden alkalmazással. A gyerekek nagyon élvezték, ahogy a digitális táblán megjelentek a tableten "beküldött" szavak, és annál nagyobbak lettek, minél több csoport ítélte úgy, hogy az olvasmány szempontjából fontosak.

   A Skype-os óráinkon, ahol is a palotási gyerekekkel teremtettünk kapcsolatot és dolgoztunk velük együtt a faluhoz kapcsolódó témákon, gyakran használtuk a tableteket jegyzetelésre. Többnyire a linoit.com alkalmazásban cetliken gyűjtöttük a testvérosztály gyerekeitől "begyűjtött" információkat. A kis cetliket még csiszolgatnunk kell, mert a gyors gépelés során becsúszott néhány helyesírási hiba. Szépen halad ezek javítgatása.

   Amit a legjobban élveztek eddig a gyerekek, a legutóbbi QR kódos "információ kereső" játékot. A Cseresznyevirág meséje című olvasmányhoz kötődtek a QR kódok (konkrétan a szereplőkhöz). Kicsit nehezítette a játékot, hogy elrejtettem a kódokat a teremben és a termen kívül, és kakukktojás információk is megjelentek a kódokban. A "kincsek" megtalálása, leolvasása, kiválogatása után már egyszerű volt a feladat: sorba rakni a képeket és segítségükkel elmesélni az olvasmányt. Helyes feladatmegoldásért 5 pontot kaphattak a hivatalok.

 

 





A következő mondatok hangzottak el:
"Megvan, 8 kódot találtam!"
"Marianna néni nagyon jó volt a magyar óra!"
"Máskor is lesznek ilyen feladatok?" (Voltak, lesznek...)

    Azért nehézségek is akadnak, például a QR kódot sikerül leolvasni, de a tablet nem kapcsolódik a netre, mert ingatag a WIFI. Ekkor bevetünk más eszközöket, a rendszergazdát, a B tervet (a nyelvtan munkafüzetbe dolgozunk vagy olvasunk). De ezeket egy-egy sikeres feladatmegoldás után elfelejtjük.  

   A 26 db-ot még nem próbáltam egyszerre, tartva az internetkapcsolat korlátaitól. Erről kollégáim írhatnának, akik szintén használják, nagyobb gyerekekkel, matematika, rajz, nyelv- és egyéb órákon.

   



A falu projekt projektportfóliója megtalálható az NKP-on, a jógyakorlatok között.

 

A varázsképek

Régóta érdekel az AR technológia (emlékszem az első (?) Digitális nemzedék konferenciára, amikor Turcsányi Szabó Márta mutatta be az ELTE IK-n folyó munkálatokat...a prezentációját azóta is őrzöm...majd kedves IKT Műhelyes csoporttársaimra, akik erről tartottak szintén egy konferencián előadást), és most Fehér Péter inspirálására újra (vagy először komolyan) kipróbáltam. 

Jelesül az Aurasma alkalmazást, most éppen az iPad-en.

A varázsképet vagyis az életre kelő fotót a neten, az Aurasma Stúdióban készítettem el (könnyebb volt a billentyűzetet használni és az egeret, mint az érintő képernyőt), kinyomtattam és az irodalom órán a gyerekek kezébe adtam. Nagyon élvezték. 

Miután még mindig csak a saját eszközeimet vethettem be, csoportban dolgoztak, és továbbadták az eszközt.

De már van egy osztálynyi tabletünk, így hamarosan akár egyénileg is kipróbálhatják.

Ez az Aurasma például plusz feladatnak, a gyorsabban dolgozóknak differenciálásra alkalmas. A képzelőerőre bízom, hogy hogyan!

Az alap:

Forrás: mora.hu

Hogy mi lett belőle? Ahhoz le kell tölteni az Aurasma applikációt. 

És a gyerekek:

De ezzel még nincs vége:

Közeledik március 15-e, nemzeti ünnepünk. Az igazság az, hogy olyan sok beteg gyerek volt ezen a héten, hogy kedden 10-en voltunk az osztályban. Komoly dolgot nem tanultunk, hogy a betegeknek ne kelljen sokat pótolniuk, kicsit gyakoroltuk a szépírást, de valami még kellett. Reggel 15 perc alatt szétdobtam Petőfi Nemzeti dal című versének első versszakát QR kódokba, kinyomtattam és elhelyeztem az osztályban különböző helyekre.

Két csoportot alakítottunk: fiúk, lányok (5-5)

Ismét kölcsönadtam a tabletet és a telefonomat a gyerekeknek (annak a kevésnek), akik leolvasták a verssorokat. Amikor egyet megtaláltak, le kellett írniuk egy papírra. Végül számozással sorba állítottuk a sorokat és elszavaltuk a verset. A két csoport versenyzett egymással, hogy ki lesz először készen.

Azt mondták, hogy "jó vóót"! 

 

A lányoknak a végén kicsit kellett segíteni a lejegyzésben, mert vége lett az órának.