2019. május 21., kedd

A Microsoft és én

Korábban már írtam arról, hogy részt vettem a Microsoft TechPill Challenge pályázatán, ahol azt a megtisztelő lehetőséget (is) nyertem, hogy megjelenhettem a Dailyedventures oldalon.

 

A cikk ITT olvasható.



Digitális témahét

Egy kis időre átköltöztem IDE.


2019. április 3., szerda

Nemzetközi kapcsolatok

Javában zajlik az E2 konferencia Párizsban. Erről bővebben kiváló Microsoft Expert kolléganőm tollából olvashatnak ITT. 
Öröm látni, hogy milyen sikeres nemzetközi kapcsolatok alakulnak ezen a konferencián. 


Hogy miért említem éppen ezt? Mert a 2017-es E2-nek én is részese lehettem, és ott alakult ki offline és online baráti kapcsolatom Iurii Gaiduchenko-val. 



Iurii azóta is elkötelezett híve hazájában, Ukrajnában a tudásmegosztásnak, a tanár továbbképzéseknek, a 21. századi oktatás elterjesztésének. Olyannyira, hogy hazájában bekerült a Global Teacher Prize nyertesei közé és részt vehetett a Dubaiban rendezett nagyszabású döntőn is.

2 hónappal ezelőtt keresett meg, hogy szeretné, ha egy projektje részese lennék. A projekt a nemzetközi oktatási gyakorlatok megismerésére alakult, ennek keretében Iurri és egy nagylétszámú, innovatív, érdeklődő pedagógus csapat látogat el az Ukrajnához közeli országokba, hogy az ottani iskolákkal, iskolai jógyakorlatokkal ismerkedjen.

Szívesen hívtam meg őket az Újpesti Csokonaiba, saját iskolámba. Szívesen szerveztem meg nekik egy találkozót a BMSZC Petrik Lajos Két Tanítási Nyelvű Vegyipari, Környezetvédelmi és Informatikai Szakgimnáziumba. Sajnos egy kis szervezési változás miatt konkrét találkozó nem jött létre sem az ELTE TÓK-kal sem az ELTE IK-val, de azért a csapat bepillantást nyert a budapesti egyetemi rakpart életébe.

Saját iskolámban, március 28-án a kicsik kara fogadta a vendégeket a napsütéses iskolakapuban, magyar népdalokat énekelve. Kedves kollégám, Pászti Károly igazán remek dalokat választott, melyet a kicsik nagyon profi módon énekeltek. A külföldi kollégáinkat lenyűgözte a fogadtatás.

Ezután Igazgató Asszony, Tóthné Nyiszteruk Hilda köszöntötte őket dísztermünkben, melyben éppen alkotó kollégáink kiállítása látható. Egy kis ajándékkal is kedveskedtünk, "egy kis régivel egy kis újjal". Minden látogató egy évkönyvvel lett gazdagabb valamint a 3D nyomtatónkkal készült iskola logót is ajándékba kapták. Iurii barátom egy óriási nyomtatott Minecraft gyűrűvel is gazdagodott a régi szép idők emlékére. (A logót egy volt tanítványunk tervezte.)





Az "iskola bejárás" során megmutattuk jól felszerelt informatika termeinket, az egyedülálló vizuális kultúra tantermet, valamint a biológia szaktantermet.



Kíváncsiak voltak a műfüves pályára, az ebédlőre és az 1.b osztályba is bekukkantottak. Jó pár tanulásszervezéssel kapcsolatos kérdést válaszoltunk meg.
A program azzal záródott, amire igazán büszkék vagyunk: innovatív gyakorlatainkkal. Krajnyák Emese kolléganőm megmutatta a 3D nyomtatót működés közben, Hernyák Tünde robotszakkörösei bemutatták az EV3 robotot, melyet nemrég építettek újjá. Az 1.b-sek pedig rövid bemutatót tartottak arról, hogy hogyan használják a BlueBot-ot a magyar órán.




A vendégek mosolygósan, elégedetten távoztak, de tudtuk, hogy következő nap újra találkozunk.




 
Március 29-én délelőtt az egyetemi rakpart Lágymányosi híd és Szabadság híd közötti részét sétáltuk végig. Szerencsére az épületek nyitottak, ezért az ELTE IK-t, a Gömbaulát és a BME patinás főépületét belülről is megnéztük. Beszélgettünk az egyetemi képzések felépítéséről, arról, hogy milyen képzések zajlanak a falak között. Érdeklődtek az ingyenes - fizetős képzésekről is a kollégák.





Kora délutánra a BMSZC Petrik Lajos Szakgimnáziumba voltunk hivatalosak. Dr. Szabó Marianna tagintézmény vezető nagy szeretettel fogadott minket. Nagyon sok impozáns és érdekes információt  tudtak meg külföldi barátaink az iskoláról.



Amiért rájuk esett a választás, az egyfelől az iskola színvonala, sokfélesége volt, másfelől itt dolgozik Tóth Éva barátnőm, akinek projektjeit 2014 óta követem, volt szerencsénk együtt is dolgozni egy-kettőben, és akiről biztosan tudtam, hogy lenyűgözi majd vendégeimet.
Így is lett. Remek előadást hallottunk angol nyelven Évi Petrikben végzett munkájáról, az eTwinningben végzett tevékenységéről, legújabb projektjéről és legújabb kedvencéről, az Euopeana-ról. Tanulságos volt, hogy Évi kiválóan beszél angolul, hogy én nagyon sok mindent megértettem és, hogy Iurii barátom könnyedén fordított ukrán nyelvre.
Az Europeana-ról már korábban is hallottam, de vendégeinknek új információval szolgált az előadás.
Az Európai Digitális Könyvtár (EDK, másként Europeana) az Európai Unió (EU) multimédiás elektronikus könyvtára. 2008-ban kezdte meg működését. (forrás: Wikipédia)




Ezután a kollégák mobiltelefonjaikkal kipróbálhatták azokat a plakátokat, melyeket Éva tanítványaival készített az Europeana gyűjtemény felhasználásával, majd a Biztonságos Internet Napra készített munkákat is megismerték. Az iskolabejárás során még plusz információkat gyűjtöttek a hamarosan következő Digitális témahétről, ennek jelei már a falakon, padlón megtalálhatók voltak. A számítógéplabor is nagyon tetszett a vendégeknek.




A búcsúzáskor kiderült számomra, hogy új szakmai kapcsolatok szövődtek, már felsejlettek újabb szakmai utak, eTwinning együttműködések. Bár Éva és Iurii remekül megértették egymást angolul, azért engem is engedtek szóhoz jutni.😀



Végül álljon itt a sok-sok "köszönömök" közül egy:

Dear Marianna, hello. We are in Ukraine. It was an awesome education weekend in Budapest. Thank you, my dear friend for your help and support. We were very excited to be at your school. The University and workshop was great. Thanks many times from me and teachers. The teacher's group wants to comeback to Budapest 😉😉 Your school and city impressed the teem. We are waiting for our next meeting in Kyiv😉




2019. február 27., szerda

Mi mindenre jó a Skype?

Remélem senkinek nem unalmas újra és újra a Skype-ról olvasni! Ahogy az előző osztályomban is, a mostani 1.b-ben is nagy sikere van az alkalmazásnak. A jó kapcsolat a Palotási Általános Iskolával megmaradt, most az elsősökkel találkozunk rendszeresen.


A mostani elsősöket is elvarázsolta a World Read Aloud Day-en való részvétel. Kiválóan felkészültek, hogy olvasni tudásukat bemutathassák, az sem zavarta őket, hogy a másik oldalon  bejelentkező grúziai osztály angolul beszélt. Szeretettel hallgatták őket. Nekünk is volt segítségünk, az 1.b angolul tudó tanító nénije segített a fordításban.
Álljon itt egy képes beszámoló.



TechPill Challenge

Minden iskolának van egy "fájdalom pontja", mondta a Microsoft, és kiírtak egy pályázatot a pedagógusok közösségének.
A kérdés az, hogy hogyan tudjuk ezeket a fájdalompontokat gyógyítani a technológia segítségével?
Két kategóriában hirdettek győztest: a legjobbak részt vehetnek a "szokásos" évi E2 konferencián, Párizsban (ide két magyar kollégám is bekerült), a másik kategóriában pedig az 50 legjobb pedagógus értékes ajándékban részesül valamint helyet kap a Microsoft oktatási blogjában.
A második kategóriában értem el sikert.





2018. december 29., szombat

Karácsonyra olvasni?(!)

Ez a bejegyzés egy pozitívan, de akár negatívan is megítélhető folyamatról, gyakorlatról fog szólni. Nem akarok álszent lenni, én a pozitív oldalon állok.
Az apropóját az adja, hogy a téli szünetben, mikor időm engedi elmélkedni, újra rájövök, hogy milyen okos, szorgalmas, aranyos gyerekeket "kaptam kölcsönbe" egy kis időre tanítóként. (Ezt a gondolatot egyszer valahol olvastam.)
Elmélkedem azon, hogy hogyan is telt a első 4 hónap az iskolában, az 1.b-ben, hogyan birkóztunk meg az óvoda - iskola átmenettel (jelentsen ez bármit is), egyáltalán lezárult-e már ez a folyamat? 😉😆😍
Egy biztos, magyar órán felszállt az űrhajó és elindultunk a Betűbolygóra. Ahogy ez lenni szokott, a projekt igazi része még nem valósult meg, de apró dolgok már történtek.


Amiről igazából írni szeretnék (a pozitív és negatív), hogy mind a 22 gyerkőc bármit el tud már olvasni (karácsonyra). Pedig még nem fejeztük be a betűtanulást és senki nem tudott olvasni, amikor iskolába érkezett.😊

Nagyon sokáig az iskolánkkal ismerkedő szülők "kedvenc" kérdései voltak, hogy milyen olvasástanítási módszerrel tanítjuk a gyermekeket és, hogy kell-e karácsonyra olvasniuk. Mostanában már csak az első kérdés maradt, a másodikra, valószínű, "kollektív emlékezettel" tudják a választ.
(A Google-ben egy 2009-es internetes fórumban lehet például erről a kérdésről pozitívat, negatívat olvasni.)
Ha szakmailag nézem saját tanítási gyakorlatomat, akkor az 1-2. tanév egy egység nálam. (A Kerettanterv szerint is így van.)
De most már a 3. ciklusban (egy ciklus 1-4.-ig tart) használom azt a módszert, amit a saját gyermekemnél megfigyeltem, azt hogy hogyan is tanult meg, belső motivációtól vezérelve még az iskola előtt olvasni.
A mostani 1.b-seket is "megkínáltam" a második héten az összes hívóképpel. Szerencsére a Mozaik ABC-Ház című tankönyvében a belső borítón rajta van az összes betű kártyája. 
Játszottunk: kimondtuk a képen lévő dolog nevét, leválasztottuk az első hangot, megnéztük, hogy hogyan néz ki a hozzá tartozó kicsi és nagy betű. Az Ó ti már tudtok is olvasni! felkiáltással nagyon megdicsértem őket. Megbeszéltük, hogy ha van kedvük hozzá, hétvégén elmesélhetik a szüleiknek, hogy mit lehet játszani a hívóképekkel. (Természetesen már a következő héten volt olyan gyermek, aki végig fújta: "autó - A", "bab - B".) 


Azután többet nem beszéltünk erről, elkezdtük a szokásos "eljárásrend" szerint megtanulni a betűket. Egy - egy betű megtanulásának ideje azonban rendkívüli módon megrövidült . Amikor két betű összeolvasásának technikáját is megtanulták, akkor játszottunk: az olvasókönyvben bármelyik oldalon össze lehetett olvasni 2 betűt, olyan betűket is, amiket még nem tanultunk. (Ez kb. október közepén lehetett.) Ekkor már megjelentek a különbözőségek a gyerkőcök között, ami egyáltalán nem volt baj, nem volt szégyen. Volt, aki azonnal felismerte az idegen betűt is és rendkívül rövid idő alatt összeolvasta az összes magánhangzóval, volt, aki segítségül hívta a könyv elején lévő hívóképeket, olyan gyerkőc is volt, aki a betűket nagyon hamar felismerte, de az összeolvasás technikája  nehezen ment neki. Lettek gyerkőcök az osztályban, akik segítségére lehettek társaiknak.


És ekkor elindult a Betűbolygó projekt. Ebben mindenki választhatott 1 betűt magának, amelyik a legjobban tetszik neki és amelyikkel az űrhajóba száll. Ez 22 betűt jelentett, de megbeszéltük, hogy a maradék betűket is visszük magunkkal, amint megtanultuk őket. Mindenki megtanulta saját betűjének tulajdonságait, a különböző tulajdonságok csoportalakításhoz is jók lettek. (Például: a hívóképen milyen a színe, csak egyenes vonalakból áll, van benne ferde egyenes, kétjegyű betű, magánhangzó...)
Rengeteget játszottunk a hangokkal és betűkkel, a gyerekek keresték "egymás párjait", először csak kétbetűs értelmes szavakat kellett alkotniuk, azután három, négy betűs szavak következtek. Minden betű részt vett a játékban, nem csak azok, amiket már tanultunk.

Az olvasókönyvünk szerint először a nagy nyomtatott betűket tanuljuk, és majd egyszer csak jön a "nagybetű - kisbetű megfeleltetés". Úgy gondoltam, miért ne próbálhatnánk meg ezt is már hamarabb, ha nem megy, nem csinálunk belőle ügyet, később visszatérünk rá. A magánhangzók és a tanult mássalhangzók esetében néztük meg a kisbetűs oldalakat is. Ekkor ért az igazi meglepetés, ezeken az oldalakon bármilyen szót el tudott olvasni mindenki az osztályban, ki azonnal, ki egy kicsit lassabban, ki nagyon lassan, de mindenki kisilabizálta az oda nyomtatott szavakat.

A betűk alapos elmélyítése, az új betűk pontos, precíz megtanulása természetesen ezután sem marad el, de örömömre szolgál, hogy már ügyelnem kell a differenciált feladatkiadásra is.
November közepe óta mindig van Reggeli üzenet a digitális táblán. Megbeszéltük, hogy mindenki megpróbálja elolvasni reggel fél 8 és 8 között. Többnyire meg is teszik és minden alkalommal meg is értik a rövid mondatokat, amiket írok nekik.


Nagyon sokat köszönhetnek a gyerekek lelkes szüleiknek, akikkel megbeszéltük, hogy séta közben, vásárlás közben is mindent elolvastatnak a gyerkőccel. Sokat köszönhetnek nekik, mert gondot fordítanak arra, hogy az otthoni hangos olvasás is rendben legyen (napi 10-15 perc), bár mindenki tudja, hogy ez a kezdeti szakaszban igen unalmas tud lenni.

Az, hogy a kezdeti sikerekből, kinél hogyan lesz majd szövegértő olvasás, az persze még a jövő zenéje.
Miért is írok most erről? Hát, mert a blog műfaja lehetővé teszi ezt. Mert büszke vagyok kis tanítványaimra, hogy milyen sokat elértek belső késztetéssel, saját akaratukból!

És talán azért is, mert kedves IKT-s barátnőm, Klacsák Ágota a napokban mesélt finnországi tanulmányútjáról és beszámolójában azonnal felfigyeltem arra, hogy ott az iskolaelőkészítőben valami hasonlót csinálnak. Talán szerénytelenség részemről, hogy párhuzamot vonok, de amit eddig ismertem a finn oktatásból, amit eddig hallottam róla konferenciákon, olvastam róla szakirodalomban, az mind tetszett.
Például, az önértékelő excel táblát, amit januárban szeretnék bevinni az 1.b-be, Pekka Peurától és Ágotától tanultam. Ez egy nagyon egyszerű változata az eredetinek: az oszlopnevek a betűk, a sorok a tanulók, a megfelelő cellát a gyerekek színezik be. A színek: zöld - a nagybetűt felismerem, kék - a nagybetűt segítséggel felismerem, piros - a nagy és kisbetűt bárhol felismerem, tudok segíteni a megtanulásában.



 Nagyon várom már a januárt!