A Kutya projekt és a Vége

Elég sok idő eltelt azóta, hogy digitális naplómba írtam, és eközben már jó pár bejegyzést olvastam Ollé János Tanár úrtól, melyektől megfelelően lekiismeretfurdalásom is lett. (Például ettől: „…de blogot nem írnak és a twitterről is csak azt tudják, amit másoktól hallottak róla.”)[i]

Valóban az tény, hogy az elmúlt hónapokban komoly írói válságban voltam (ha ez az volt), még a CuriousMind-os csoporttagságom és az ott olvasott ösztönzések se segítettek rajtam. Persze ezekben a hónapokban is éltem digitális pedagógus „létemet”, minden nap olvastam a neten, megosztottam a Facebook-on (és nem csak „szemetet”), próbáltam okosan hozzászólni a „megosztásokhoz”. Bátran állíthatom, hogy sok mindennel gyarapodtam. Sokszor gondolkodtam eközben azon, hogy miért is nincs kedvem írni. Sajnos válasz nem született.

De az is tény, hogy közben, novemberben elvégeztem egy 50 órás kurzust projektoktatás és digitális technológiák az osztályteremben témakörben, köszönhetően az Educatio Nonprofit Kft-nek, az eTwinning-nek, Főző Attilának és Fehér Péternek. Remek képzés volt, sok újjal és sok megerősítéssel, de egy biztos, hogy az előző bejegyzésemben említett Meseország projekt olyan formát kapott, mely nemzetközi színvonalúvá tette. :-)

A nagy csapat

Ami ennél is fontosabb, hogy a Kutya projekt az elmúlt hónapokban is zajlott a 3.b-ben. Most lassan a végéhez közeledik.

Előző bejegyzésemben ott hagytam abba, hogy az Állatmenhelyre látogattunk. Természetesen ennek az élményeit a gyerekek megörökítették a Kutyanaplóban, majd el is mesélték egymásnak.

Azután, kicsit később, mint egyébként szoktuk, elkészítettük a „T- Diagramot” (azt, hogy így hívják, az Intel®Teach Essential képzésen tanultam). Vagyis: Mit tudunk a kutyáról? és Mit akarunk megtudni róla? (Az utolsó lépés, hogy valójában mit tanultunk meg a projekt kapcsán.) Ehhez használtuk a „digitális tolltartó” egyik eszközét, a Mindmeister-t. Ez tulajdonképpen egy gondolattérkép készítő alkalmazás, de a 3T elkészítésére is nagyon alkalmas. (Ezt mindenki eldöntheti, ha megtekinti a 3.b munkáját ITT.) Regisztrálni a saját e-mail címemmel regisztráltam és olyan jelszót választottam, melyet minden gyerekkel megosztottam. Így az informatika órán a gyerekek egyszerre tudtak dolgozni a térképen. Onnantól, hogy felvezetésre került, hogy Mit szeretnénk a kutyáról megtudni, a gyerekek lázas gyűjtőmunkába kezdtek. Végül az összegyűlt információkat bevitték a gondolattérképbe. Látszik, hogy egyszerre dolgoztak, mert néhány általános kérdésre, melyet csak egyféleképpen lehetett megválaszolni, több ugyanolyan válasz is született.

Matematika órán becsléssel kiválasztották, hogy melyik csoporttársuk körülbelül akkora, mint a választott kutyafajtájuk. Lemérték osztálytársukon a marmagasságot, tömeget, majd otthon megkeresték a neten, hogy valójában mekkorák ezek az adatok. Az adatokból összehasonlító táblázatot készítettek. (Persze itt nagyon látványos például egy diagram készítése.)

Csoportmunkában megfestették a gyerekek kutyájuk házát, egy téli kertben, karácsonyi hangulatban. Később a gyönyörűen megfestett csomagolópapírra, egyéb, nyomtatással készült képeket ragasztgattak, így nagyon izgalmassá vált az alkotás. Utoljára pedig pasztellkrétával, csak egyfajta színcsoportot használva, udvaron játszó kutyákat rajzoltak „ablakperspektívából”. Ezeket a kis képeket is a nagy csomagolópapírra tűztük.

Már a projekt elején ismerkedtünk a LapodaMese oktatási szoftverrel (melynek használatáról röviden írtam is a Közoktatási Vezető Magazinban) és a projekt során folyamatosan kisebb alkotásokat készítettünk vele. A téma befejezéseként az általuk már zsírkrétával elkészített meseillusztrációt fogják megalkotni a gyerekek a programban. Az alaptéma Grimm: A brémai muzsikusok mesejáték. Úgy veszem észre, hogy a gyerekek hallás utáni szövegértése kissé fejletlen, ezért elég sokszor hallgatunk mesét. Így ez a tevékenység könnyen beleilleszthető volt a projektbe.

És, hogy az irodalmi alkotás és a vizuális emlékezet se maradjon ki a „játékból”, egy alkalommal megnéztük a Frakk, a macskák réme című rajzfilmsorozat egyik epizódját, majd a gyerekek csoportmunkában egy rövid kis fogalmazást írtak belőle. (Azt figyelembe véve, hogy a Fogalmazás mint tantárgy csak harmadik osztályban kerül a tananyagba, egész jó szövegek készültek.) A mesék megtekinthetők ITT. És ezzel a linkkel már át is vezettem kedves olvasóimat a majdani Meseország projektbe, melyet hamarosan elkezdünk. Írok is majd róla. :-)

---

[i] http://blog.ollejanos.hu/2013/02/05/biztonsagos-tavolsagra-az-internetbiztonsagtol

   

A szeptember és az innováció

Aki azt gondolja, hogy az iskolakezdés első hónapja, a szeptember az oktatási intézményekben az innováció hónapja, azt kell, hogy mondjam, hogy téved. Állítom ezt úgy, hogy én is minden év augusztusában beleesem abba a hibába, hogy már tervezem, milyen új és „innovatív” csodákat fogok létrehozni osztályomban. Szeptember hónap végén rájövök, hogy ez a hónap sokkal inkább a munkához, tanításhoz, a gyerekeknek az iskolába járáshoz való újbóli hozzászokás hónapja. Meg természetesen az osztályórarend beillesztésének a nagy iskolaiba, a nagy iskolai negyedik – ötödik változatába (lehetőség szerint megőrülés nélkül), az adminisztráció dömping túlélésének és jelen tanévünkben az „elhíresült” TÁMOP pályázatnak a hónapja is. És még sorolhatnám. (Az már egyéni szociális probléma, hogy még a tankönyvfelelősség is az enyém, de abból ugye -Gloviczki Zoltán után szabadon- én gazdagszom. :-) Ennyi politizálást remélem, hogy még megengedhetek magamnak.)

Szeptember 3. hetében már éreztem, hogy baj van. Magamon és a gyerekeken is. Rutinszerűen kivetítettem a tankönyvet digitális táblánkra, és mehetett az óra: „Nézzük meg ezt a feladatot közösen! A következőt oldd meg önállóan, azután ellenőrizzük! Másold ki az első két sort! Ma megírjuk a Bemeneti mérést matematikából, holnap magyarból....” Tudom, sőt vallom, hogy a gyerekeknek ilyenfajta órákra is szükségük van és van olyan tananyag, amit csak ezekkel a módszerekkel lehet megtanítani, de három (hétig nekem is és a gyerekeknek is) ez már sok volt. Tömény unalom és kisebbfajta érdektelenség jelent meg a 3.b-ben. Az egyetlen, ami feldobta életünket az L. Ritók Nóra: Alkotni jó! című könyve segítségével szervezett rajz órák.

Mit tegyek? Meseország projektemet „eladtam” a TÁMOP pályázatban, azt csak február elsején kezdhetem, ha minden jól megy (sajnos nem ment jól :-(), a rengeteg egyéb feladat mellett esélyem sem volt, hogy egy újat írjak. Eszembe jutottak a jól bevált régiek, annyi időm volt, hogy átnézzem, hogyan lehetne a mostani osztályomra adaptálni őket. Végül a Kutya projektet választottam (mellyel anyagi támogatást is nyertem egyszer a Közoktatásfejlesztési Közalapítványnál :-)). Megkérdeztem a gyerekeket, hogy elfogadják-e ezt a témát az elkövetkezendő 2 hónapra. A cím és a néhány elmondott információ izgalmas volt számukra.

És elkezdődött a munka. Megírtam a levelet a szülőknek, a megosztott Google naptárba a főbb eseményeket, az őket is érintő történéseket felvittem.

Megalakultak a „kutya” csoportok. Jelen téma esetében teljesen véletlenszerűen: 6 féle kutya fényképe alapján kellett a gyerekeknek megkeresni egymást. (Az eredeti ülésrend ilyenkor megmarad és csak a projektmunka idejére ülnek egymás mellé az egy „kutyacsoportban” lévő gyerekek.)


 

 kutyafajták

Megnyitottuk a Kutya naplót, és a saját kis csoportkeresési fényképét mindenki beleragasztotta, majd nevet adott „saját” kutyájának. Megbeszélték az egy csoportba tartozó gyerekek, hogy melyikük vállalja el hétvégi feladatnak azt, hogy kinyomozza, milyen fajtához tartozik a csoport kutyája. Feladatnak kapták még azt is, hogy keressenek rövid leírást a kutyáról. Természetesen a nehézséget az okozta, hogy mindenki el akarta vállalni a szorgalmi feladatot, nem pedig az, hogy senkinek sem volt hozzá kedve. Miután a kooperativitáshoz hozzá vannak szokva, sikerült megegyezniük.

A következő feladat az volt, hogy díszítsék ki a Napló elejét. Ezt a feladatot nagyon szeretem, mert össze tudja hozni a csoportot, azokat a gyerekeket is, akik még nem dolgoztak együtt csoportmunkában és a másikra való odafigyelésre ösztönzi őket. Egyszerre kellett rajzolniuk, színezniük az A4-es füzet elejére, jelen esetben kutyákat, majd a végén a keresztnevüket kellett még felírniuk. Nagyon szépek lettek a naplók, annak ellenére, hogy sok kéz dolgozott egyszerre egy kis felületen.

A mostani hétvégére azt kapták szorgalmi feladatnak mindannyian, hogy gyűjtsenek kutyáról szóló történet címeket. (olvasmány, regény, vers, stb.)

Az olvasás órán az olvasókönyvben lévő Bogáncs részlet feldolgozása is sokkal érdekesebbre sikerült így, hogy volt mihez kötniük. Még az „unalmas” hangos olvasás gyakorlását is nagyobb örömmel végezték. Az olvasmánnyal kapcsolatban még hátra van, hogy ők fogják megkeresni a neten a Fekete Istvánhoz és a Bogáncshoz kötődő egyéb információkat. (Ezt tanórai tevékenységnek tervezem, eszközként a digitális táblát használjuk.)

A projekt következő „állomásával” kapcsolatban óriási szerencsém volt: az Állatok világnapja alkalmából a Káposztásmegyeren található Állatsziget október 6-ára színvonalas programot szervezett. Ide látogattunk el szombat délelőtt. Volt olyan kisgyerek, aki a családjával jött, de azok a gyerekek is eljöttek velem, akivel nem tudott szülő, nagyszülő jönni. Hallottunk Király Pétertől a Rex Kutyaotthon megalapításáról, hasznáról, hallgathattuk Huzella Pétert énekelni (természetesen állatokról szóló dalokat), láthattunk „kutyás bemutatókat”, és megnéztük az örökbefogadásra váró kutyákat, kiscicákat is. A látogatást az Állatszigeten tartott háziállatok megtekintésével fejeztük be.

A 3.b-ben megélénkült az „élet”. Tudtam, hogy ezek a mondatok hiányoznak nekem: „Marianna néni, ma átülünk a csoporthelyünkre? Marianna néni, lesz ma kutyafeladat?” Nem mondom, hogy ez és csak ez az egyetlen megoldás, a tanulás megszerettetésére, és belátom, hogy az oktatásban mindig is lesznek kötelező feladatok, amiket a gyerekek nem szeretnek (pl.: a hangos olvasás gyakorlása), de nekem hiányzott ez a hangulat. (Projektmunka természetesen nem egész nap, nem minden órán folyik, de képes arra, hogy a „hagyományos órákat” is feldobja.)

A Tématervezetben nagyon sok érdekes feladat van még kutya témában és a Tématervezet menet közben is alakulhat a gyerekek igényei és az aktuálisan beilleszthető programok szerint, ezért ígérem, hogy írok még erről.

Figyeljük a kutyabemutatót

 

Netgeneráció (?)

A Curious Minds Facebook csoportban ennek a hónapnak a témája a netgeneráció és számos kérdés, mely ehhez kötődik.

Évek óta van szerencsém iskolámban informatikát tanítani. Ennek fényében szeretnék néhány, a témához kötődő tapasztalatot megosztani, bár ebben a kérdésben kevésbé érzem magam kompetensnek, mint a fentebb leírt témában.

Az elsősök esetében az a helyzet, hogy még nem mertem őket a számítógép terembe vinni, mert egyelőre az iskolás létet tanulják. Nagyon aranyosak, de többen közülük „multitaskingok”, vagyis mindenre egyszerre figyelnek, de elmélyülten semmire és legfőképpen rám nem. Miután az alsó tagozaton az informatika „tanítás” egész osztályban zajlik, nehezen megvalósítható, hogy a két géptermet elválasztó ajtóban állva egyszerre figyeljek 27 kisgyerek géphasználatára. Az osztályomban található interaktív táblát már ismerik (többnyire játszottunk rajta), az eszközt bátrabban kezelik, mint a mostani harmadikosaim. Az informatika iránt érdeklődőek, mindig tátott szájjal hallgatják, amikor a lapjukon található feladatokat próbálom tartalmilag a számítógép működéséhez kötni :-). (Színezd a balra néző macit…) Egyelőre olyan különös dolgokat nem látok rajtuk, ami igazolná, hogy „Z-sek”. A harmadikosokról most nem beszélek, mert ők elsőtől fogva tanulnak informatikát tőlem.

Ellenben tanítok 4. osztályban (teljes osztályban, van, ahol 30 főt L) és 5.-ben bontott csoportban. Ami elgondoltató, hogy a bontott csoportban van 3 kisgyerek, aki, ha azt kérdem, hogyan kell ki és bekapcsolni a gépet, teljesen elbizonytalanodik. A legutóbb például, amikor úgy érkeztünk a terembe, hogy 1-2 gép nem volt bekapcsolva és azt mondtam, hogy „kapcsoljátok be”, a válasz az volt, hogy „azt hogy kell”.

Mentségükre legyen mondva, ha a gép már be van kapcsolva és azt kérdezem, hogy a neten hol lehet jó játékokat találni, azonnal tudják. És látom őket a szünetben a mobiltelefonjukkal, amikor bluetooth-on vagy infrán küldözgetnek egymásnak fájlokat.

Most csak szimplán leírtam tapasztalataimat, de távol álljon tőlem, hogy minősítsem a generációt! Óvakodnék azonban azoktól a tanulmányoktól vagy pusztán véleményektől, melyek azt szajkózzák, hogy ez a generáció már az anyatejjel szívta megába az IKT-t!

Van mit tanítani nekik! Rajta hát…! :-)