Gondolkodásfejlesztési konferencia

GONDOLKODNI - MÁS - HOGY?

   Az ELTE TÓK Társadalomtudományi Tanszék szervezésében került sor a konferenciára, 2016. június 1-jén.

A felhívás így szólt:

"Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító és Óvóképző Kara, a Móra Könyvkiadó és a Magyar Pedagógiai Társaság Pest megyei tagozata 2016. június 1-én konferenciát rendez Gondolkodni-más-hogy? címmel. A konferencia célja, hogy áttekintést adjon a gondolkodás fejlesztésének 21. századi szükségszerűségéről és lehetőségeiről. A kisiskolás kori hatékony gondolkodásfejlesztés elméleti kérdéseinek és gyakorlati módszereinek megvitatására várunk minden, a témával foglalkozó vagy iránta érdeklődő szakembert: a tanítóképzők tanárait, kutatókat, tanítókat, valamint hallgatókat."

A konferencia plenáris előadói:

Mérő László

Csapó Benő

Vajda Zsuzsanna
Egyed Péter voltak.

   Számomra a legérdekesebb előadás Mérő László matematikusé volt, aki arról is beszélt, hogy a közeljövőben az emberiség 50%-a termeli a javakat, a másik 50 % munkanélküli lesz. (?) Ennek kiküszöbölésére szerinte két megoldás létezik: vagy mindenki kezébe "kapanyél", tehát biztosítanak nekik kétkezi munkát vagy a másik 50 % a hozzáadott értéket termeli majd. Az oktatás szempontjából ez azért fontos, mert olyan használható tudással rendelkező felnőtteket kell az iskoláknak nevelni, akik majd képesek lesznek ennek a hozzáadott értéknek az előállítására.

Kedvenc mondatom ez volt: Képezzünk minél több álmodozót és velük együtt dolgozó szakembert! (Mérő) 

Mérő álmodozónak hívta azokat a tanulókat, egyetemi hallgatókat, felnőtteket, akik nagy innovációk, újítások megálmodására képesek. Melléjük rendelte a szakmájukhoz professzionális szinten értő szakembereket, akik a megvalósításban segédkeznek.

Érdekes párhuzamot vont a fenti gondolatok és a szerzői jog közé. Egy tanulmány elemzésével rámutatott arra, hogy a szerzői jogi iparnak jelentős gazdasági súlya van, tehát a megtermelt szellemi termékeknek a GDP növelő hatása magas.

A másik kedvenc gondolatom, hogy az iskoláknak konvertálható tudást kell adniuk, olyan tudást, készséget, képességet, amelynek birtokában az iskolából kikerülő állampolgár képes az újdonságokhoz alkalmazkodni, újra és újra megújulni, a változásokat menedzselni. (Ez a gondolat később egy másik konferencián, egy másik előadásból visszacsengett.)

Beszélt a nagy üzleti gondolkodókról. Ezek között említette Casanovát (a lottó játék ürügyén), Boyár Gábort a Grafisoft elnökét és Esther Dysont az intranet kitalálóját.

Néhány gondolat, kérdés még Mérőtől, különösebb elemzés nélkül:

• Matematikus lehetsz, anélkül, hogy eredeti szöveget olvasnál a nagy matematikusoktól.
• Az integrál számítás, a mérnöknek nem kell, de muszáj az egyetemen megtanulnia, mert ez lesz majd a konvertálható tudása.
• Hogyan tanítsunk konvertálható tudást?

    Érdekes volt még Csapó Benő, ő többek között Kínáról beszélt. Arról a társadalomról, amelyik azért fejlődik rohamosan, mert a tudásalapú társadalom építésének útjára lépett. 

Említette még, hogy a hazai oktatásban nagyon nagy felelőssége van a tanítóknak, hiszen nekik kell az alapkészségek, az attitüd, a motiváció megalapozásával, fenntartásával elérni azt, hogy a tanuló a későbbi tudását meg tudja konstruálni. Magyarul: fontos, hogy a kisgyereknek legyen mire építenie és, hogy a kora gyermekkori érdeklődését se veszítse el a tanulás, a folyamatos fejlődés iránt.

Beszélt a Szegedi Egyetemen megalkotott eDia mérőeszközről, az eDia partneriskolákról, ennek jelentőségéről. Erről ITT olvashatunk bővebben.

A plenáris előadások után következtek a szekciók. 

   Én a Multidiszciplináris megközelítések című szekcióba ültem be, többek között azért, mert itt Benedekné Fekete Hajnalka beszélt a természettudományos oktatás mai helyzetéről az általános iskolákban. Már az előadás címe is nagyon vonzó volt: Engedd gondolkodni, bátorítsd töprengeni!

Az ő teljes bemutatóját el lehet érni ITT.

   A konferencia záró beszélgetésében, melyet Gyarmathy Éva moderált, a szekcióvezetők nagyon jó összefoglalót adtak a náluk folyó munkáról. 

Összességében hasznosnak tartottam az eltöltött időt, de új megközelítéseket nem nagyon hallottam. Szorgalmasan jegyzeteltem, de többször is leírtam, hogy "de hiszen erről már 10 éve is beszéltünk". Mégis reménykedem, hogy ha a felsőoktatás, különösen a tanítóképzés is beemeli ezt a fajta gondolkodást a mindennapjaiba, akkor a főiskoláról kikerülő tanítók is ezzel a szemlélettel kezdik munkájukat. Úgy érzem a konferencia minőségét, az előadók között szereplő "nagy nevek" is szavatolták.