Az információs társadalom parlamentje

Hatodszorra szervezi meg az Infotér Egyesület ezt az eseményt. 

   A kezdetektől rajongok érte. Idén először regisztráltam és ezt el is fogadták, így június 16-17-én részt vehettem a parlament ülésén. 

   Az első nap gyönyörű helyszínen, a Parlament Felsőházi termében hallgathattam előadásokat a közélet, a gazdaság, az oktatás szereplőitől. Ahogy az esemény honlapján írják "az információs társadalom fejlődéséért tenni akaró civil, kormányzati és iparági szereplőktől". 

A konferencia alcíme "Digitális jólét" volt, ezt sokszor említették is a felszólalók, hiszen ez egy, a kormány által is támogatott program.

   Az első nap előadásai színesek, érdekesek voltak, a plenáris előadások színvonalasak, vitaindítók, a többségük PDF-ben vagy a youtube-on elérhető. A linkek a PROGRAM oldalon találhatók meg.

Olyan sokszor hallottam, hogy digitális kompetenciák, információs társadalom, digitális állam, hogy ez bizakodásra adott okot. Ilyen és ehhez hasonló szókapcsolatok "röpködtek", úgymint: digitális ökoszisztéma, a digitális transzformáció időszaka, a technológia segítheti a kapcsolattartást, az eKormányzat korrupció csökkentő tényező lehet, digitális agrárstratégia, kiberinformatika, Digitális Székelyföldi Tudásbázis.

   Azért, bár élvezettel és érdeklődéssel hallgattam az előadásokat, itt sem hagyott nyugodni a gondolat - "ez már 10 éve is késő lett volna". No, de most kormányzati szinten...szóval talán, biztatóan. (Akik az előző rendezvényeken is részt vettek nyilván naivnak fognak gondolni.)

Két előadás során elég sokat jegyzeteltem, igyekszem kommentár nélkül visszaadni, majd véleményezzék mások az elhangzottakat.

Az egyik előadó, akinél így tettem, Deutsch Tamás volt. Ő többek között elmondta, hogy

• A digitális átalakulás társadalmi kérdés.
• Nem választás kérdése.
• Mindenki a nyertese kell, hogy legyen.
• 2 éven belül megvalósul Digitális jólét program.
• A teljes magyar oktatási rendszer 2 éven belül digitális lesz.
• Cél, hogy az állampolgárok lakóhelyüktől 2 km-re képzést találjanak digitális írástudásuk fejlesztésére.
• Az oktatás digitalizálása rendkívül fontos.
• A tanárok ilyen irányú képzése nagyon fontos.
• Hangsúlyozta, hogy szakemberek, szakemberek, szakemberek készítették a programot.
• Célok:
  • Megfizethetővé váljon az internet
  • 2018 végéig 30 mbit/sec minden háztartásba
  • Ingyenes képzések elérhetővé válása

Egy kritikai észrevételt tettem azonban, miközben jegyzeteltem: a PowerPoint bemutatója kb. egy középiskolás szintjén állt. 

A másik előadó: Dr. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke.

Álljanak itt az ő gondolatai:

• Országház és az infokommunikáció = modernitás
• A digitalizáció értékteremtés .
• A vállalkozóknak is csak egy része digitalizál.
• EU-ban utolsók vagyunk a CRM rendszerek használatában.
• Miért "nem használók" maguk a vállalatvezetők sem?
• "A gyerekek nyomják a gombot"
• Az Infotér egyesület - országos hatáskörű tájékoztatót adjon ki.
• 2 milliárd költségvetési pénz fordítódik erre.
• IT piactér kialakítása folyamatban.
• Kisvárosi szintig jutnak el majd a fejlesztések.
• Ipar 4.0 - ez egy új, érdekes fogalom (gyakran előkerült).
• Fontos, hogy a digitális technikákat oktassuk!! 

Ehhez a helyszínen is fűztem néhány gondolatot, azt most nem "titkolom":

Még mindig előkerül az a közhely (akár kormányzati kommunikációban is), hogy a gyerekek nyomják a gombot. Én, digitális telepesként (Dr. Buda András) nehezményezem ezt a közhelyet.

A digitális technikák, az IKT oktatása már 10 éve is időszerű lett volna. Ezt sokan, sok helyen 10 éve mondják is. Így mindig csak a "rajtvonalnál toporgunk".

Az ő előadása közben éreztem leginkább, hogy sehova se jutottunk az elmúlt 5 évhez képest, legfeljebb, hogy  kormányzati szintre emelődtek a dolgok.

   A plenárison és a második napi kerekasztal beszélgetésen is számomra a legkarizmatikusabb egyéniség Horváth Ádám, a DOS - Digitális Oktatási Stratégia szakmai vezetője, az IVSZ oktatási igazgatója volt. Érdemes meghallgatni a youtube-on megtalálható előadását is, de igazán a kerekasztal beszélgetésen mondta el vitaindítónak is alkalmas gondolatait. Például azt, hogy bár 22 ezer betöltetlen IT álláshely van jelenleg a munkaerőpiacon, az oktatásnak nem lehet az a célja, hogy csak ezeket a szakembereket képezze. Sokkal inkább az kell, hogy legyen a célja (amire már egy előző blogbejegyzésben Mérő László gondolatai kapcsán is utaltam), hogy a munkaerő piacra az iskolából kikerülő tanulók konvertálható tudással rendelkezzenek és rendkívül rugalmasan alkalmazkodni tudjanak a munkaerőpiac állandó változásaihoz.

Később, a második napon, a kerekasztal beszélgetés kissé "elment" az informatika oktatás problémái felé, ezt rövid felszólalásomban én is szóvá tettem, de a plenáris előadáson ő is elmondta, hogy a digitális oktatás nem egyenlő az informatika oktatással. Borzasztó fontos a közoktatásban a digitális alapkompetenciák fejlesztése.

   És ezzel át is léptünk a kerekasztal beszélgetésekhez. Minél messzebb kerülök az eseménytől és bizonyos távolságból értékelem, ami ott elhangzott, találom úgy, hogy nem is olyan rózsás a helyzet.

Egyfelől elhangzott, hogy van a DOS, és szimpatikus a megbízott szakmai vezetője, de ugye a kerettantervek kapcsán megéltük már azt a kudarcot, hogy azt a bizonyos digitális írástudást hogyan is kellene fejleszteni az "egyéb, nem informatika tantárgyakba" építve. No hát ez számos infrastrukturális fejlesztés és szemléletváltás nélkül szinte hamvába holt dolog. Mert ugye, az iskolákban működő jelenlegi internettel, a wifi hálózattal, az "offline módban üzemelő" humán erőforrással...szóval, nehéz ügy ez.

   Ami szimpatikus gondolat volt: a DOS-ban a kormány elismeri az "amortizáció" fogalmát. Vagyis, hogy az iskoláknak egyszer beszerzett számítógépek és egyéb informatikai eszközök nem örök életűek, kb. 4 évente "mennek ki a divatból". A másik, hogy a pedagógusoknak most, egyszerre kell változniuk, korszerű, "szerethető", hasznos képzések segítségével, mert a munkaerőpiacnak nincs ideje kivárni, hogy a pedagógusképzésből majd kikerüljenek a "digitális tanárok".

   Szimpatikus volt még (nagyon is), a T-System elnökének (?) hozzászólása, miszerint nincs értelme az iskolákban az infrastruktúrát foltozgatni, hanem eleve egy ma korszerű eszközparkot, hálózatot kell kiépíteni, mert a toldozgatás, javítgatás, néhány elem kicserélése az évek során sokkal több pénzt visz el, mint a korszerű technológia. Felajánlotta, hogy a T-System áll a kormány rendelkezésére ebben.

   És elérkeztünk a jó gyakorlatok kérdéséhez. Kojanitz László az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézettől (mely éppen megszűnőben van) beszélt erről a kérdésről, különösen az NKP kapcsán. Alapvetés, hogy a pedagógusok jó gyakorlatait be akarják építeni a DOS-ba, hiszen ezek járulnak majd hozzá a program sikerességéhez. Ezek a jó gyakorlatok hogyan is keletkeznek? A nagyprojektek, például a Digitális témahét kapcsán. Ezekre óriási nagy szükség van, ezekre "ráharaphatnak" fejlesztők, ezekből lehet nagy volumenű, összefogásra épülő pedagógiai innovációkat megvalósítani. Ezekkel lehet a kívülálló pedagógusokat segíteni és hatékonyan bevonni a munkába.

Csak halkan jegyzem meg, hogy nagyon igaza volt a felszólaló Dr. Fehér Péternek abban, hogy ezek a jó gyakorlatok már 10 éve gyűlnek, rendelkezésre állnak, és sajnos egy részük eltűnik a süllyesztőben. Egy ilyen nagy volumenű munkát illenék azzal kezdeni, hogy az előzményeket feltérképezzük.

És azt is csak halkan, hogy egyelőre az a kormányzati hozzáállás és szándék, hogy a jó gyakorlatokat a pedagógusok (mintegy megtiszteltetésképpen) ingyen bocsássák a kormányzati intézmények rendelkezésére. (Lásd az NKP-ba feltöltött jógyakorlatokhoz kiküldött szerződések szövegét.) Úgy gondolom, kollégáim közül jó páran lesznek, akik kiváló ötleteiket és innovációikat megtartják majd maguknak, jelzem teljesen érthető módon.

Sok hozzászóló volt (reméljük, hogy meg is hallgathatjuk majd őket felvételről), de a legjobban Koplányi Emil, régi Educatios "kolléga" tetszett. Ő konkrétan a következőket mondta: a tanárok tanítsák pl. a Minecraftot, legyen óriási kampány a digitális pedagógusokért, fizessék meg a jógyakorlataikat (cégek, vállalatok...), a legkiválóbbak pedig óriásplakátokon szerepeljenek! :-)

Összegezve: Jól éreztem magam ezen a két napon, nívós esemény volt, a DOS-t és annak eredményeit, megvalósulását kicsit szkeptikusan (senki se tud kibújni a bőréből), de kíváncsian várom.

A konferencián készült előadások, kerekasztal-beszélgetések megtalálhatóak lesznek az INFOTÉR Egyesület honlapján és youtube csatornáján.

A csapat

Gondolkodásfejlesztési konferencia

GONDOLKODNI - MÁS - HOGY?

   Az ELTE TÓK Társadalomtudományi Tanszék szervezésében került sor a konferenciára, 2016. június 1-jén.

A felhívás így szólt:

"Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító és Óvóképző Kara, a Móra Könyvkiadó és a Magyar Pedagógiai Társaság Pest megyei tagozata 2016. június 1-én konferenciát rendez Gondolkodni-más-hogy? címmel. A konferencia célja, hogy áttekintést adjon a gondolkodás fejlesztésének 21. századi szükségszerűségéről és lehetőségeiről. A kisiskolás kori hatékony gondolkodásfejlesztés elméleti kérdéseinek és gyakorlati módszereinek megvitatására várunk minden, a témával foglalkozó vagy iránta érdeklődő szakembert: a tanítóképzők tanárait, kutatókat, tanítókat, valamint hallgatókat."

A konferencia plenáris előadói:

Mérő László

Csapó Benő

Vajda Zsuzsanna
Egyed Péter voltak.

   Számomra a legérdekesebb előadás Mérő László matematikusé volt, aki arról is beszélt, hogy a közeljövőben az emberiség 50%-a termeli a javakat, a másik 50 % munkanélküli lesz. (?) Ennek kiküszöbölésére szerinte két megoldás létezik: vagy mindenki kezébe "kapanyél", tehát biztosítanak nekik kétkezi munkát vagy a másik 50 % a hozzáadott értéket termeli majd. Az oktatás szempontjából ez azért fontos, mert olyan használható tudással rendelkező felnőtteket kell az iskoláknak nevelni, akik majd képesek lesznek ennek a hozzáadott értéknek az előállítására.

Kedvenc mondatom ez volt: Képezzünk minél több álmodozót és velük együtt dolgozó szakembert! (Mérő) 

Mérő álmodozónak hívta azokat a tanulókat, egyetemi hallgatókat, felnőtteket, akik nagy innovációk, újítások megálmodására képesek. Melléjük rendelte a szakmájukhoz professzionális szinten értő szakembereket, akik a megvalósításban segédkeznek.

Érdekes párhuzamot vont a fenti gondolatok és a szerzői jog közé. Egy tanulmány elemzésével rámutatott arra, hogy a szerzői jogi iparnak jelentős gazdasági súlya van, tehát a megtermelt szellemi termékeknek a GDP növelő hatása magas.

A másik kedvenc gondolatom, hogy az iskoláknak konvertálható tudást kell adniuk, olyan tudást, készséget, képességet, amelynek birtokában az iskolából kikerülő állampolgár képes az újdonságokhoz alkalmazkodni, újra és újra megújulni, a változásokat menedzselni. (Ez a gondolat később egy másik konferencián, egy másik előadásból visszacsengett.)

Beszélt a nagy üzleti gondolkodókról. Ezek között említette Casanovát (a lottó játék ürügyén), Boyár Gábort a Grafisoft elnökét és Esther Dysont az intranet kitalálóját.

Néhány gondolat, kérdés még Mérőtől, különösebb elemzés nélkül:

• Matematikus lehetsz, anélkül, hogy eredeti szöveget olvasnál a nagy matematikusoktól.
• Az integrál számítás, a mérnöknek nem kell, de muszáj az egyetemen megtanulnia, mert ez lesz majd a konvertálható tudása.
• Hogyan tanítsunk konvertálható tudást?

    Érdekes volt még Csapó Benő, ő többek között Kínáról beszélt. Arról a társadalomról, amelyik azért fejlődik rohamosan, mert a tudásalapú társadalom építésének útjára lépett. 

Említette még, hogy a hazai oktatásban nagyon nagy felelőssége van a tanítóknak, hiszen nekik kell az alapkészségek, az attitüd, a motiváció megalapozásával, fenntartásával elérni azt, hogy a tanuló a későbbi tudását meg tudja konstruálni. Magyarul: fontos, hogy a kisgyereknek legyen mire építenie és, hogy a kora gyermekkori érdeklődését se veszítse el a tanulás, a folyamatos fejlődés iránt.

Beszélt a Szegedi Egyetemen megalkotott eDia mérőeszközről, az eDia partneriskolákról, ennek jelentőségéről. Erről ITT olvashatunk bővebben.

A plenáris előadások után következtek a szekciók. 

   Én a Multidiszciplináris megközelítések című szekcióba ültem be, többek között azért, mert itt Benedekné Fekete Hajnalka beszélt a természettudományos oktatás mai helyzetéről az általános iskolákban. Már az előadás címe is nagyon vonzó volt: Engedd gondolkodni, bátorítsd töprengeni!

Az ő teljes bemutatóját el lehet érni ITT.

   A konferencia záró beszélgetésében, melyet Gyarmathy Éva moderált, a szekcióvezetők nagyon jó összefoglalót adtak a náluk folyó munkáról. 

Összességében hasznosnak tartottam az eltöltött időt, de új megközelítéseket nem nagyon hallottam. Szorgalmasan jegyzeteltem, de többször is leírtam, hogy "de hiszen erről már 10 éve is beszéltünk". Mégis reménykedem, hogy ha a felsőoktatás, különösen a tanítóképzés is beemeli ezt a fajta gondolkodást a mindennapjaiba, akkor a főiskoláról kikerülő tanítók is ezzel a szemlélettel kezdik munkájukat. Úgy érzem a konferencia minőségét, az előadók között szereplő "nagy nevek" is szavatolták.